A 90-es évek elején az építészekkel történő egyeztetéseken gyakran szembesültünk azzal, hogy a tervezők az árnyékolókról nem rendelkeznek tanult ismeretekkel. Szerencsére ma már ezzel a problémával nem találkozunk a gyakorlatban. okkal inkább előfordul az a kérdés, hogy a „laikus” megbízó hogyan győzhető meg az árnyékolás fontosságáról.
Ha a pénzügyi megtérülés irányából akarunk neki választ adni, akkor azt mondhatjuk, hogy ha az ún. túlmelegedési időszakban (májustól-augusztusig) egy munkáltató a belső munkaterek túlmelegedésével nem foglalkozik, akkor ebből származóan termelékenység csökkenéssel kell számolnia. Ez a szükségszerűen keletkező veszteség 1 éven belül megtérülővé teszi a homlokzatok külső árnyékolóval történő felszerelését.
Ha környezettudatosság irányából akarunk a megbízónak választ adni, akkor azt mondhatjuk, hogy az üvegfelületeken át a belső térbe jutó energia mennyisége az 1/10-ére csökkenthető külső árnyékolókkal, ami a klímatizálási költségek csökkentése mellett, a Föld globális energiafelhasználását és a CO2 kibocsátást is jelentősen csökkenti.
Ha az ember irányából akarunk választ adni – és számomra ez a legszimpatikusabb -, akkor azt mondhatjuk, hogy mindenki szívesebben és kitartóbban dolgozik nyáron napsütésben egy nagy diófa árnyékában, mint a tűző napon. Jókedvűbb, kiegyensúlyozottabb, a munkáltatói odafigyelést érző kollégákkal a cég eredményessége is jobb lesz.
